Ha újra születek, tuti nem megyek újra rendszergazdának. :D
Nos hát ha már a kajánál hagytam abba az előző "epizódot", akkor folytatom is ott.
Másfél hete szerdára megbeszéltük, hogy elugrunk kajálni valami kis helyi étterembe, hogy Andrea szavaival éljek tudjak adni még egy esélyt a helyi "finomságoknak". :-)
Este meló után úgy 6 körül el is ugrottunk egy helyre, ami már kívülről is elég komolynak tűnt...
A taxiból kiugorva már fogadott egy ember bennünket és mivel asztalt foglaltunk terelt az emelet felé.
Felfelé menet, az épületbe lépve egy vékony betonsávon kellett áthaladni egy beltéri mini tavacska felett, elég érdekes látvány volt.
Felérve az emeletre 2 kis lyukon kellett bebújni, aminél még a vietnámiaknak is le kell hajolni, hát még nekem. :-)
Leültünk az asztalhoz, ahol kaptunk egy érdekes kis étlapot. Mivel nekem gőzöm nem volt a helyi kajákról, csak azt tudtam mondani, hogy bármit hozhatnak, csak spring rolls-t ne, mert azt meg nem eszem. (Első alkalommal azt sikerült ennem és hát őszintén szólva nem nyerte el tetszésemet, de ez valószínűleg az egyik gyógynövény miatt van...)
Egyébként így néz ki: (A képet netről töltöttem. Ez nem az én kezem, nem nem csaptam fel ladyboynak! ;-) )
Azok a kis narancssárga cuccok rákok, amikkel még nem is lenne gond, de az egyik gyógynövény, ami benne van... valami nagyon durva. Sabine szerint a koriander az. Én nem tudom mi, de nagyon szar.
Na szóval ez az egyik kaja, amit különösen utálok, így mondtam, hogy nekem hozhatnak bármit, csak ezt ne.
Rendeltünk is körülbelül vagy 6-7 féle különböző ételt, ugyanis itt Vietnámban nem személyenként hozzák az étteremben a kaját, hanem megrendelik az emberek a különböző fogásokat és mindenki osztozik az asztalon található harapnivalón.
Az alábbiakat sikerült összeválogatni:
Ezen a képen bal oldalon látjátok a tökvirágot.
Nagyon komoly, de tényleg azt ettünk és abszolút rendben is volt. Nyilván nem cserélném el a péntekenkénti hentessel, de teljesen okés volt. :-)
Mellette jobbról amin ilyen kis apró fekete egérszar féle van, azok haldarabkák voltak. Persze édes, milyen lenne Vietnámban a hús vagy a hal. :-) Olyan, mintha valami mézes cucc lett volna.
A bal felső sarokban lévő tányérban tofu van, míg az mellett jobb oldalról pedig disznóhús. Magyarországon talán az oldalas a megfelelője, csakhogy ez is édes és kb. akkora darabok, mintha valami kis szopós malacokat gyilkoltak volna le, mert nem volt türelmük megvárni, hogy meghízzon. :-) Elég apró falatok voltak.
Ezen a képen látható az a fazék, amiben gombák voltak szolídan csípős paprikával és borssal. (Az a zöld fürtös valami a bors.) Illetve volt még benne valami érdekes dolog is, ami kicsit olyan volt, mintha befőttes gumit harapdáltam volna, úgy nyikorgott a fogam alatt, de ízre majdhogynem ez volt az egyik legjobb.
Ezt a képet csak azért dobtam fel, mert ezen jobban látszik a tofu meg az "óriás" vietnámi malac-oldalas. :-)
Aztán ahogy sürögtek-forogtak a pincérek hozták a többit is. A jobb oldali tányérban rizs van mindenféle más zöldséggel bekeverve, a bal oldaliban pedig hát meg nem mondom, hogy mi, ugyanis csak megszagoltam és majdnem eldobtam magam annyira büdös volt. Megkóstolni sem tudtam.
Ez a kép elég homályos lett, de ezen látszik jól, hogy ilyen pici tányérokból, amiket mi körülbelül savanyúságos tálkának használunk, abból esznek Vietnámban pálcával, amiket összeszednek a közös fogásokból.
Itt pedig még jobban lehet látni a tökvirágot.
Egyszóval annyit azért sikerült elérni az este folyamán, hogy valóban kapott a vietnámi kaja tőlem még egy esélyt és a 7-8 fogásból 1 kivételével mindet meg tudtam enni.
A hely egyébként Andrea szerint állítólag arról is híres, hogy Brad Pitt és Angelina Jolie amikor Ho Chi Minh City-ben járt, akkor Ők is ebben az étteremben vacsoráztak.
Mondjuk én ezt valahogy már érkezéskor megéreztem, ugyanis amikor leültem a székre szinte még éreztem Angelina seggét a székemen. :-)
Egyébként legtöbbször mindig igyekszek valami ismertebb kaját enni ebédre, de valahogy ezeknek a kis vietnámiaiaknak mindig sikerül valamivel felbosszantani, amikor megkapom a tálat és megkóstolom, amit rendeltem. Mindig az az érzés van bennem, hogy bevásárolnak a konyhára valami normális alapanyagot, és ahelyett, hogy kihoznának belőle valami frankót (pl. amikor német kolbászt kérek hasábburgonyával vagy valami disznóhúst, esetleg marhát) szóval mindig sikerül nekik elb@szni rajta valamit, valahogy baromsággal megfűszerezni, beizesíteni és ilyenkor mindig felhúzzák az agyamat, hogy egy ilyen jó kaját, mint aminek lennie kellene az alapanyag szerint, szóval hogy tudják ennyire mesterien elkúrni... :D
Nemrég Sabine, hogy kirángasson az irodából a sok meló mellett, el akart vinni valami olyan helyre, ahol van vietnámi kaja is, de jobbára inkább nyugati kaja, ahol végre találunk valami magamnak valót is.
Odaértünk az étteremhez és mondja a srác, hogy teltház. Mondjuk furcsa volt, mert egy üveg volt az oldala, szóval elég könnyen be lehetett látni és nem igazán tűnt úgy, mintha nem fért volna be még legalább 10-20 ember.
Hát sebaj, akkor keresünk valami másik éttermet, hisz Vietnámban egy biztos: éhen nem halsz, mert minden utcasarkon kaját árulnak. (Max akkor, ha úgy vagy vele, mint én, hogy nem szereted a helyi dolgokat.)
Mint ezen a képen is látható, ami egyébként a Tous Les Jours mellett készült egyik reggel.
Ott sül a finom husika az utcasarkon, mini grillen: :-)
Na hát gondoltuk, akkor lépünk tovább nagy probléma nem lesz másik helyet keresni.
Kb. mentünk vagy 100 métert és megláttunk egy jópofa helyet, olyan igazi vietnámi stílusban.
Bementünk és Sabine javaslatára kipróbáltam a vietnámiak egyik legnagyobb specialitását, a levesüket. (Bár ne tettem volna.)
Ami így nézett ki:
Rengeteg dolog van benne. Először pálcikákkal össze kell keverni az alján lévő tésztát a többi cuccal, aztán ugyanazzal kell elkezdeni kienni a sűrűjét és végül kanállal megenni a levét.
No hát, hogy nekem hogy ízlett: Ez a kaja valami olyan rohadt büdös, hogy ilyen büdöset még nem evett senki, az tuti. Ha minden igaz, a bal oldalán lévő kis levelek, amiről most pontosan nem tudom, hogy mi az adja neki ezt a hát finoman és vietnámiak lelkivilágát kímélve fogalmazzak, "különleges" ízt és illatot. Először gondoltam megkóstolom a húst, hisz az mindig jó. Borzasztó volt. Utána okés, akkor jöjjön a leve. Két kanálig jutottam és ott is hagytam az egészet... :-)
Utána húztunk is a Lotteriába egy hamburgerért. :D
A kaják mellett amúgy van még egy-két dolog, amit annyira nem szeretek vagy legalábbis furcsálom itt, az a higiénia.
Egyáltalán nem túlzok, ha azt mondom egy kezemen meg tudnám számolni hányszor láttam már vietnámiakat brunyálás vagy valami komolyabb dolog után a wc-n kezet mosni!!!
Amikor mosom a kezem és azt látom, hogy nicsak egyik mégis megy a csap felé és jönne az a "nahát mégse mindenki ilyen igénytelen itt, kérem" feeling, akkor tudatosul benned rá pár ezredmásodpercére, hogy na ez se különb, mert odamegy a csaphoz és nem hogy a kezét mosná a saját kis művelete után, hanem azzal a lendülettel, ahogy megnyitja a csapot és markába veszi a vizet egyből viszi is fel az arcára.
Komolyan mondom nem akarom meglesni őket, mert nem vagyok rájuk kiváncsiak brunyálás közben, hogy hogyan veretnek, de ezek után már százszor eszembe jutott, hogy a kezük helyett tuti a szájukkal lövik be az irányt... :-)
Ha már wc, piszoár, stb...
Egyszer lefotóztam magam a piszoár mellett, mert odaálltam és hát mondom ilyen nincs. Még pár centi és mivel nem lónak születtem fél m-es brével ilyen magasságú piszoárnál előbb veretek fölé, mint bele. :D
A másik ugyanilyen dolog, ami kicsit furcsa számomra és még mindig wc, hogy sehol sincs wc kefe.
Se ebben a gyönyörű, tip-top apartman házban, az An Phu Plaza-ban ahol lakok, se a munkahelyen, sehol.
Azt már meg sem említem, hogy a szalvéta megint olyan dolog, hogy csoda, ha kapsz az étteremben. Általában az esetek döntő többségében, legalább 85-90%-ban vagy külön kérned kell, vagy semmi.
Mondjuk ez mellett tuti, hogy a zsebkendő sem egy elterjedt dolog, bár azt tudom, hogy ázsiai országokban orrot fújni olyan, mint európában utcán segget törölni, de azért engem az mégiscsak zavart, amikor egy náthás taxisofőrt fogtam ki és a 15-20 perces úton végig szipogta meg krákogta az utat. :-/
És egy utolsó dolog, ami fura számomra és ez miatt nem is értem Őket:
6 lift van egymással szemben az irodaházban. Mindkét oldalon 3-3 egymással szemben. De annak ellenére, hogy tudják mennyi lift van, meg hát elég gyorsak is, és hipp-hopp felérnek az emeletre, b@szn@k megvárni, hogy kiszálljon az ember.
Kicsit olyanok, mint a közlekedésben. Erősebb kutya b@szik, én megyek előre ha kell, ha nem és le van szarva, hogy még legalább 5-10 ember kiszállna a liftből.
Amikor barátok vagy rokonok jönnek fel Budapestre és el kezdenek tolongani a metrónál, mert nem szoktak hozzá, hogy nem kell aggódni 2-3 perc múlva jön a következő, akkor figyelmeztetem Őket én, de utána aztán figyelnek is magukra. Viszont őket megértem, mert teljesen szokatlan számukra a szituáció, a baromi gyakori nagyvárosi tömegközlekedési eszköz. Ha egy elmegy a következő nem jön egyhamar vidéken, nincsenek hozzászokva. De itt... Még a liftnél sem hajlandóak kiengedni azt, aki kiszállna. Hihetetlenek.
Na ennyit a negatívkodásról, jöjjön valami pozitívum is. :-)
Ja de még valami...
Ami mondjuk nem is zavaró itt, hanem inkább furcsa. Meg kell szokni és figyelni kell, hogy ha egy-két csepp esőt érzel, akkor rohanás mert 1 perc alatt rád szakad az ég.
Egyik alkalommal volt, hogy elugrottunk az irodaház melletti boltba és eleredt az eső. Gondoltuk nézzük meg a mélygarázst hátha össze van kötve valahogy a két-három irodaház a föld alatt.
Nem lett szerencsénk, de mindenesetre olyat láttam, amit a vasazó-lomizó Kalányos Nintendó bidám-bidám család Magyarországon csak úgy hívna, hogy a lehetőségek kitárt kapuja és a földi mennyország eljövetele: :D
Ez a mennyiség egész Magyarországnak elég lenne. :D
No és jöjjön még egy kis élmény:
Múlt hét pénteken a HOPS Beer Garden után sikerült egy új helyet találni, ami aztán eléggé elnyerte tetszésemet. :-)
Ezt a helyet pedig úgy hívják, hogy Skybar és mint a nevében is bent van egy elég magas épületben, az AB Towerben lévő bár, aminek van benti része és egy nagy szabadtéri terasz része is, ahonnan a kilátás.. hát valami fenomenális. :-) Nagyon hasonlít a zürichi Clouds-ra, csupán annyi a különbség, hogy a Clouds kizárólag zárt és nincs kinti része.
Este kb. 21:00 körül értünk oda és mondjuk a földszinten álló fogadó személyzetnek, hogy hova szeretnénk menni: A Skybar teraszára.
Oda nem tudunk menni, mert teltház van már kint, mondják. Mondja Andrea okosan, hogy okés, rendben, akkor majd bent maradunk. (Hát persze... :D) Mondják rendben, mehetünk. Hát ez elég egyszerű volt, no.
Beszállunk a liftbe, irány a 27. emelet.
Kiszállunk és ahogy lemegyünk a lépcsőn a bár belső részébe, majd ki a teraszra egyszer csak: Woowwww... Hát nem szar, nem szar.
Íme a látvány:
Hogy őszinte legyek nem gondoltam volna, hogy a csóró kis Ho Chi Minh City-ben van ilyen hely. Ha valaki azt mondja, hogy Szingapúrban van ilyen, hát okés, persze ott ez alap. De itt... Eszméletlen. Elég durva a kontraszt e között a hely között és a lent, utcán tapasztalható élet között.
Főleg úgy, hogy ebben a bárban aztán brutál árak vannak... Nem vicc, szó szerint brutál.
Belépés után épp hogy körülnéztünk kicsit, Andrea kért is sört mindenkinek, ugyanis aznap már hárman voltunk, hisz megérkezett barátnője is Zürichből. Kért tehát 3 Coronát.
Hamar le is csúszott, kicsit várnom is kellett rájuk, hogy kérjem a következőt, hisz gondoltam a minimum az, ha visszhívom Őket. Andrea mondja, hogy okés, Ő elfogadja, de Liz, a barátnője mondja, hogy neki 1 kis üveg sör bőven elég.
Hát okés, akkor iszunk egyet ketten. Be is integetek ebbe a középen található kis kör alakú pultba, ami szintén kint van a teraszon:
Pultoscsajszi észre is vesz. Elmutogatom neki az üres üvegekkel, hogy még két Corona lesz.
Gyorsan ki is kapja a lábánál lévő hűtőből, bele a lime és adja is, közben a kép baloldalán lévő srác pedig csapkodja a pénztárgépet, majd kapom a blokkot.
Hát egy szó, mint száz ilyen drága sört még nem ittam. 2 sör került 370,000 vietnámi dongba. :D Nyilván, persze 370,000-et még sosem adtam ki sörre, de ha átváltjuk forintra akkor is 4000 forintért két sör egy ilyen városban... Tuti, hogy a belépőjegyet is a piákkal szedik be. :-)
Okés, Zürichben a Cloudsban 10 frank egy üveg búza Schneider Weisse, de hát az mégis Zürich, ahol baromi magas az életszínvonal és komoly jólét, meg fizetőképes emberek vannak, bla bla bla.
De hát ez meg mégis csak egy szegény kis ország nagyvárosa, ahol az utcán szinte nyomorognak az emberek és talán az az egy szerencséjük, hogy kommunizmus van és kapnak enni.
Sebaj, mindenestre persze nem bántam meg, mert a látvány, a hangulat az elképesztő.
Olvasgatás helyett inkább nézzétek meg Ti is ezen a videón, amit ott készítettem, hogy miről is beszélek: :-)
Nem olyan rossz, no. :-)
Úgy érzem még egyszer vissza kell ide mennem mielőtt lelépek Szingapúrba. :-)
Egyedül az volt vicces, hogy szegény DJ. srácnál valami nem stimmelt a technikával és közben-közben megugrott a zenéje valami kontakthiba miatt, de csak ritkán fordult elő szerencsére.
Volt amikor egyszer csak a tömeg fel is hördült, mikor lett vagy 2-3mp-es szünet... :-)
Aztán mellette volt még egy vicces dolog. Egy másik srác próbált mellette napszemüvegben (totál sötétben) lógó aranyláncnak tűnú valami kis kamu bizsuláncban eljátszani a nagy amerikai niggát és tolta a mikrofonba a 3-4 kulcsszavait, azaz próbált MC-skedni. Egyfajta kínai piacos amerikai niggaként. :D
Kámmon parti pípöl, só mí háo parti pípöl jú ár... :D
Meg még két-három dolog volt a tarsolyában és kezdte elölről. :D
Eltöltöttünk vagy 30-45 percet a két sörrel bámulva közben a tájat, élvezve a zenét, aztán mentünk is hazafelé.
Kifelé menet még egy utolsó videót felülről is csinálni akartam, hogy más szögből is jól lehessen látni a teraszt meg az egész külső részt, íme:
Lefelé menet a liftben elszívtam két kis héliumos lufit. (Nem is én volnék.) Meglepődve vontuk le a következtetetést, hogy az ázsiaiak brutál nem vették poénra, míg a nyugati világból érkezők közül mindenkinek baromira tetszett a héliumos szövegelés. :-)
Kultúrák közti nagy különbség, 445. rész. :-)
Mára ennyit, most zúzda alvásba, mert kereken 6 óra múlva kelnem kell, hogy megnézhessem a Cu Chi alagútrendszert, amiről természetesen mindenképpen beszámolok majd itt a blogban. ;-)
Szép estét mindenkinek odahaza!
(Itt meg nemsokára Jó Reggelt, Vietnám...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése