Mint említettem, a második nap is sikerült bealudnom. Aktiváltam a telómon az ébresztőt 7:15-re, majd persze módosítottam 8:15-re, amire már nem is emlékszem, hogy kinyomtam. :-) Jellemző. :-)
Gyorsan felcsörgettem Sabine-t, hogy mikor is lesz a találkozónk a külsős céggel, akik biztosítják majd számunkra a netes telefonálást (VOIP) Vietnam és Svájc között, mert sajnos bealudtam.
Kiderült, hogy csak délután, így minden okés, gyorsan öltözés, fürdés és ing vasalás. Vietnamban állítólag, ha nem öltözöl fel megfelelően az irodába, akkor nem vesznek komolyan. Ezért is kellett magammal hoznom fekete vászonnadrágot és elegánsabb ingeket.
Szóval fürdés után irány a vasalódeszka, kivasaljuk az inget. Próbálom beállítani normális magasságra, erre nem jön. Hát basszus úgy tűnik ez a max. Ja, igen, Vietnámban vagyok. :-)
Ez a magasság egyébként a liftben is elég vicces. Mintha valami óvodáscsoporttal találkoznék minden alkalommal. :-)
Andrea mondta is, hogy például az álló tárgyalóasztalunk (amit mi fishtable-nek hívunk) itt a cégnél, ami egyébként minden más irodánkban van, itt kicsit eltérő magasságú, ugyanis megadta a tervezőnek a méreteket és a magasságnál leesett az álla. Mondta, hogy az nagyon nem lesz jó, ha ugyanolyan magasságút akar a cég ide, mert nem fogják felérni a helyiek. :-)
Ing kivasalva, irány a munka.
Mire odaértem, már ott volt egy kisebb vietnámi csoport, ugyanis az iroda teljes átadása előtt az utolsó simítások történtek meg. Kiderült, hogy volt jópár mérnök, tervező, stb. és egy csajszi, aki a tolmács szerepét töltötte be, de Sabine elmondása szerint abszolút nem értette, amit Andrea vagy Ő kérdezett angolul, ezért egyfolytában félrefordította a mérnököknek a kérést. Végül ki kellett iktatni a kommunikációból, mert csak összezavart mindent, és folytatta Ő (Sabine) a tolmácsolást. Nem tud folyékonyan, de legalább azt fordítja, amit valóban kell. :-)
Leültem, előkészítettem a terepet, laptop kinyit, levelek olvasása, stb. majd indultunk is ebédelni.
Most egy másik helyre mentünk, ami szintén az irodáhazban van.
Dilemmáztam, hogy mi a francot is kérjek, mert hiába írják le, meg hát néha a fénykép sem túl árulkodó. Végre megszületett. Pad Thai. Azt nagyon szeretjük. Az nagyon jó. Azért Budapesten Vikivel nem egyszer mentünk már át a pesti oldalra, hisz baromi jó.
Rövidesen ki is hozzák. Hát ez nem egészen az, amire én gondoltam. Pesten rizzsel szoktam kérni, meg marha hússal és rá Pad Thai szósz. Erre bedobtak elém egy ilyet.
Na nézzük. Hát kezdem enni... bakker ezt nem nekem találták ki. Mindegy, tömni kell, mert a végén még lefogyok. Csak az a baj, hogy minél jobban erőltettem, annál szarabb volt. Ráadásul egyszer ráharaptam valami szarra és elkezdtem ott az asztalnál öklendezni. Gondoltam még az lenne a frankó, ha ide az asztalra kidobnám a kaját, amíg Andrea meg Sabine eszik. Látta rajtam Sabine, hogy nem vagyok túl jól, így elfutott egy kis ásványvízért. Szerencsére az azért segített egy kicsit.
Megvolt a "finom ebéd", irány vissza dolgozni. :-)
Még munka előtt közben csörögtem haza is. Felhívtam Vikit és anyut. Viki éppen készülődött már munkába reggel, anyu pedig tesóméknál a gyerekekre vigyázott. Adja is oda a telót 3 éves keresztfiamnak. Mondják neki, hogy kérdezze meg mivel ment oda a Norbi, repülővel? Erre jön a kérdés:
"Nojbi, mivel mentél? Jepülővel, autóval vagy biciklivel?" :D
Hát mondom neki, hogy ha biciklivel jöttem volna, akkor még most is tekerném valahol a pedált és még sok kilóméter lenne hátra. :-)
Telefonok is lerendezve, irány most már a munka.
Délután volt egy gyors meeting a kollégákkal, hogy akkor egyeztessünk milyen teendők is várnak rám hétfőtől, ha megérkezik az összes eszköz.
Meló folyt köv, de nem sokáig, mert indulnunk kellett a külsős partnerhez találkozóra. Előtte beugrottunk egy kávézóba Sabine-vel, hogy tudjak azért valami normálisat is enni, mert gondolta, hogy az ebéd nem sok mindenre volt elég. :-)
Pont a partner irodaházával szemben volt egy kávézó, ahol kicsit "ehetőbb" kaját is szolgálnak fel.
Nem bántam meg, hogy bementünk, mert valóban sokkal ízletesebb kaját kaptam végre:
Ránézésre lehet, hogy nem néz ki sokkal jobban, de ez végre egy kis marhahús volt zöldpaprikával, finom szósszal és rizzsel. Az a kis tálka, ami a jobb felső sarokban láthattok, az egy brutál sós lötty, amit a rizsre szoktak ráönteni. Olyan sós volt, hogy csak a villa hegyét dugtam bele és majd szétmarta a számat a só.
Közben készítettem az ablakból is egy rövid videót a kereszteződésről, ami még mindig nem a legforgalmasabb, de maga a kontraszt, ami a kávézó belső hangulata és a kinti közlekedés hangulata között van, az elég nagy. :-)
Kaját befejeztem, mehetünk a szemközti irodaházba lebeszélni a telefonrendszeres dolgokat.
Megyünk fel az emeletre, fogadnak is az irodában, és mondják, mehetünk a tárgyalóba. Bejön egy mérnök srác és egy sales manager hölgy (egyfajta kereskedő csajszi, aki általában beárazza a termékeket, meg próbál minél több mindent elsózni az ügyfélnek. Eszközt, szolgáltatást, mindent, amit lehet.).
Mondjuk, hogy miért is jöttünk, mik azok a pontok, amikről egyeztetni szeretnénk. Elkezdtünk tehát tárgyalni velük. Hát én mire kiveséztem, hogy ez a mérnök csávó miről is papol, amikor állítólag angolul beszél... ez valami rettenet. Említettük a svájci szolgáltatót, aki kb. ott olyan, mint nálunk a T, nevezetesen Swisscom, és amikor ez a srác például Őket megnevezte, azt mondta, hogy svigo. :-/ Úgy ejtette ki a szavakat, hogy nagyon fontos mással hangzókat ki sem mondott. Nem egyszer hagyta ki vagy ugrotta át az r betűt meg egy rakás más mássalhangzót, ami szimplán érthetetlenné tette a beszédét. Egy rohadt témának körülbelül 6 oldalról futottunk neki, mert vagy szimplán nem értette, hogy mit mondunk vagy félreértette, amit mondunk.
Sajnos ez egyébként nagyon jellemző rájuk. Gyatra az angol tudásuk. Idáig magabiztosabb angolul kommunikáló emberrel az irodaházunkban találkoztam, ahol van sok más cég, akiknél gondolom ugyanúgy feltétel, hogy kommunikálni tudjon a dolgozó angolul. Ennyi, semmi több.
Nagy nehezen azonban sikerült a meeting-et befejezni körülbelül 1.5 óra alatt, ami lett volna durván 30 perc, ha megértenek minket, meg mi is megértjük Őket.
Utána irány haza. Elkezdtem írni az újabb bejegyzést a blogba, ami azért elég időigényes néha, főleg, ha azt szeretném, hogy megfelelően legyen illusztrálva képpel, videóval.
Körülbelül már írtam vagy egy órája, amikor Andrea kérdi, hogy elnézzünk-e valamerre kajálni, meg inni pár sört. Mondom persze, simán.
Lementünk, intettünk egy taxit és irány a HOPS söröző.
Elég érdekes kis hely, mondhatni totál nyugatias, de ahogy emlékszem rajtunk kívül nem voltak ázsián kívüliek.
Volt egy DJ is, aki keverte a zenét brutál hangerővel. Ja igen. Ez itt totál jellemző. Már első este megtapasztalhattam és Andrea is megerősítette: Ha valamelyik étteremnél, sörözőnél zene van, akkor az torkaszakadtából üvölt a hangfalakból. Szóval két lehetőség van: Vagy kuss vagy üvöltő zene. :-)
Mondjuk itt most perpill nem bántam, mert nem olyan idegesítő volt, mint első este a másik helyen, sőt egyenesen nekem való zenék szóltak a hangfalból.
Csak, hogy nagyjából érzékelni lehessen az óriási zsivajt, meg a zenét:
Kértünk két sört, meg egy kis kaját is. Néztem, hogy van mézes mustáros csirkeszárnyuk. Mi a fene, a végén még eszek valami európait is.
Hamar ki is hozták. Persze semmi köret, vagy ilyesmi, az a nyugati kajákhoz nem szokás. :-)
Volt még mellette valami koreai káposzta cucc féle, amit megkóstoltam, de nem jött be, így inkább hanyagoltam.
Egyébként a csirkének teljesen ehető íze van, csak amikor nem szokja meg az ember, hogy a csirke az bizony nem véres a csontjánál, mert ez nem szűzérme vagy ilyesmi, na olyankor azért az is visszavesz a lendületből meg az étvágyból. :-/
Megettük, kérünk még sört, majd közben röhögünk a tomboló kis ázsiaiakon. Nem tudom, hogy mennyit szoktak inni, vagy elég nekik a kevés is, mert pici testbe nem kell sok, de ahogy az asztaluknál tomboltak, ugráltak, székre álltak... hát nem semmi volt.
Pont a mögöttünk lévő asztalnál voltak szétcsúszott egyének, ebből a következő képen azért látszik is valami:
Különösen, ez a jobb also sarokban lévő lila-rózsaszín inges csávó volt nagy mókamester legalábbis pont velem. Már kellő hangulatban voltak és odajöttek cimbizni hozzánk. (Apropó ezt azért el kell mondani, hogy akármikor utcán kérdeztem valakitől valamit, vagy amikor a liftre vártam és helyettem nyomta meg az éppen ott takarító srác a gombot a másik lifhez, hogy hamarabb feljussak, vagy az apartmanház előtt ülő biztonsági őr nézi, hogy kell-e nekem taxi, mert azonnal megy az út széléhez és inti le... szóval egy szó mint száz brutál közvetlen nép.)
Szóval odajönnek hozzánk kb. 5-en. Már úgy be voltak nyomva, hogy az egyik azt sem vette észre, hogy Andrea táskájára fog lelülni. Kérdezgetik, hogy honnan jöttünk. Mondjuk Switzerland, Hungary. Látjuk ezt a totál gőzük sincs figurát az arcukon. Az egyik elkezd hablatyolni, hogy Sweden, Sweden. Nem, nem Svédország, Svájc. Kérdezik tőlem is, hogy Te honnan? Na mondom, ha Svájc nincs meg, akkor Magyarországot még úgy sem fogjátok tudni.
Mondják, hogy koccintsunk. Mutatom nekik, hogy én bajban vagyok, mert a pincér kihozta a söröm, csak nem bontotta meg. Na ez a lila-rózsaszín mókameister egyből megmutatta, hogy minek ide bontó. Megfogta a sörömet, megfordult a saját asztalukhoz, aztán jó nagy lendülettel, erővel megbontotta. Hát mondanom sem kell, hogy úgy futott ki, mintha valami felrázott pezsgőt bontott volna ki. Szerencsére azért valami maradt az üvegben és a gatyámat sem sikerült összesörözni. Persze az asztal úszott a sörben.
Na most már tudunk inni. Hát persze ez nem csak úgy megy náluk, hogy egészségedre és iszunk. De nem ám. Közben 2mp-enként koccintani kell velük. Nincs ivás. Kocc. Mondják a szöveget, bla bla bla welcome, kocc. Már innék is bele, vigyorognak mint a tejbetök, mondják a magukét, eltelt megint 2mp, kocc. Szóval két korty sör között eltelt körülbelül 30 koccintásnyi idő. :-)
Ott voltak nálunk vagy 5 percet, aztán mentek vissza randalírozni a saját asztalukhoz. Egyszer észrevettem, ahogy a saját húsos táljukba is a heves koccintások közepette locsolják a sört.
Másik asztalnál volt egy még keményebb szitu. 4 ilyen Magyarországon plaza picsának nevezném hölgyike úgy gondolta, hogy keményen tolja az estét. Megjelentek mindenféle épphogy nincs ki a seggem szoknyában, meg a mellemet csak szemből takarom ruhában és ezt kapjátok ki: Kértek 1-1 sört fejenként. De nem ám akárhogy! Szívószállal!!!
Na mondom ez most itt valami szokás, mint jegezni a sört. (Ugyanis nagyon jellemző, hogy éttermekben, sörözőkben mászkálnak a pincérek és hébe-hóba dobálnak jegeket a sörbe, hogy hideg legyen.) Vagy tényleg azt gondolják, hogy egy sörtől szívószállal felejthetetlen estéjük lesz?!
Nem voltak egyébként elég kemények, mert miután elléptek volt amelyik talán egy kortyot nem ivott a korsójából.
A mögöttük lévő asztalnál meg úgy KO-ra itta magát 1-2 csaj, hogy azt hittem valami zombi filmben vagyok. Ennyire szétcsúszott arcot én még nem láttam, pedig már tapasztaltam ezt azt a barátokkal való iszogatás során, de ez valami csúcs. Ha vele találkoznék itt valamikor éjjel az utcán, tuti azt hinném valami élő-halott vietkong aki feltámadt a gödréből.
Ezzel csak azt akartam mondani, jobban kifejteni, hogy ha tivornyázni mennek a vietnámiak, akkor mindent bele adnak. Mondjuk elég sokat elárul már az is, amit Andrea mondott miután visszajött a mosdóból: A piszoár mellett van egy külön hányós csésze a mosdóban... :D Nincs mese, felkészülnek mindenre. :-)
Még utána maradtunk vagy 20-30 percet, aztán jöttünk is haza. Nekem le kellett feküdnöm, mert hajnalban buli volt. :-) Megbeszéltük, hogy ottani idő szerint majd valamikor 10-11-kor csörgetnek, ami itt aztán már hajnali 4 lett, de elég hamar magamhoz tértem. :-)
Ágnes barátom 30. szülinapja volt, amin személyesen sajnos nem tudtam részt venni, de skype-on be tudtam csatlakozni, így sikerült pár ezer kilóméteres távolságból is felköszönteni, meg csevegni egy kicsit a többiekkel.
Aztán utána alvás délelőttig.
Reggel felkeltem és elugrottam egy pékségbe, amit Andrea ajánlott. Szerencsémre csak 5 percre van tőlem és baromi jó cuccaik vannak. Mondjuk idáig csak bagett-et vettem, de az már teljesen európai, így legalább nem maradtam üres gyomorral. :-)
Az üzlet is nagyon szép és igényes:
Hazajöttem, ettem egy kis reggelit, aztán belevetettem magam a melóba, mert van még mit készülni a heti munkára.
Aztán délután gondoltam megnézem a vietnámi háborús múzeumot, de sajnos mire odaértem, 16:55-re már csak 5 perc maradt zárásig, így csak a kinti gépeket tudtam lefotózni, de már az is elég érdekes volt.
Este közben sikerült megint Skype-olni Vikivel, szülőkkel, meg folytattam a melót, így jól belecsúsztam az éjszakába.
Most viszont megyek, vadászok valamit ebből a Tou Le Jours-ból és megnézem végre a háborús múzeumot. Remélhetőleg most már belülről is. :-)
Szép napot mindenkinek!
Megettük, kérünk még sört, majd közben röhögünk a tomboló kis ázsiaiakon. Nem tudom, hogy mennyit szoktak inni, vagy elég nekik a kevés is, mert pici testbe nem kell sok, de ahogy az asztaluknál tomboltak, ugráltak, székre álltak... hát nem semmi volt.
Pont a mögöttünk lévő asztalnál voltak szétcsúszott egyének, ebből a következő képen azért látszik is valami:
Különösen, ez a jobb also sarokban lévő lila-rózsaszín inges csávó volt nagy mókamester legalábbis pont velem. Már kellő hangulatban voltak és odajöttek cimbizni hozzánk. (Apropó ezt azért el kell mondani, hogy akármikor utcán kérdeztem valakitől valamit, vagy amikor a liftre vártam és helyettem nyomta meg az éppen ott takarító srác a gombot a másik lifhez, hogy hamarabb feljussak, vagy az apartmanház előtt ülő biztonsági őr nézi, hogy kell-e nekem taxi, mert azonnal megy az út széléhez és inti le... szóval egy szó mint száz brutál közvetlen nép.)
Szóval odajönnek hozzánk kb. 5-en. Már úgy be voltak nyomva, hogy az egyik azt sem vette észre, hogy Andrea táskájára fog lelülni. Kérdezgetik, hogy honnan jöttünk. Mondjuk Switzerland, Hungary. Látjuk ezt a totál gőzük sincs figurát az arcukon. Az egyik elkezd hablatyolni, hogy Sweden, Sweden. Nem, nem Svédország, Svájc. Kérdezik tőlem is, hogy Te honnan? Na mondom, ha Svájc nincs meg, akkor Magyarországot még úgy sem fogjátok tudni.
Mondják, hogy koccintsunk. Mutatom nekik, hogy én bajban vagyok, mert a pincér kihozta a söröm, csak nem bontotta meg. Na ez a lila-rózsaszín mókameister egyből megmutatta, hogy minek ide bontó. Megfogta a sörömet, megfordult a saját asztalukhoz, aztán jó nagy lendülettel, erővel megbontotta. Hát mondanom sem kell, hogy úgy futott ki, mintha valami felrázott pezsgőt bontott volna ki. Szerencsére azért valami maradt az üvegben és a gatyámat sem sikerült összesörözni. Persze az asztal úszott a sörben.
Na most már tudunk inni. Hát persze ez nem csak úgy megy náluk, hogy egészségedre és iszunk. De nem ám. Közben 2mp-enként koccintani kell velük. Nincs ivás. Kocc. Mondják a szöveget, bla bla bla welcome, kocc. Már innék is bele, vigyorognak mint a tejbetök, mondják a magukét, eltelt megint 2mp, kocc. Szóval két korty sör között eltelt körülbelül 30 koccintásnyi idő. :-)
Ott voltak nálunk vagy 5 percet, aztán mentek vissza randalírozni a saját asztalukhoz. Egyszer észrevettem, ahogy a saját húsos táljukba is a heves koccintások közepette locsolják a sört.
Másik asztalnál volt egy még keményebb szitu. 4 ilyen Magyarországon plaza picsának nevezném hölgyike úgy gondolta, hogy keményen tolja az estét. Megjelentek mindenféle épphogy nincs ki a seggem szoknyában, meg a mellemet csak szemből takarom ruhában és ezt kapjátok ki: Kértek 1-1 sört fejenként. De nem ám akárhogy! Szívószállal!!!
Na mondom ez most itt valami szokás, mint jegezni a sört. (Ugyanis nagyon jellemző, hogy éttermekben, sörözőkben mászkálnak a pincérek és hébe-hóba dobálnak jegeket a sörbe, hogy hideg legyen.) Vagy tényleg azt gondolják, hogy egy sörtől szívószállal felejthetetlen estéjük lesz?!
Nem voltak egyébként elég kemények, mert miután elléptek volt amelyik talán egy kortyot nem ivott a korsójából.
A mögöttük lévő asztalnál meg úgy KO-ra itta magát 1-2 csaj, hogy azt hittem valami zombi filmben vagyok. Ennyire szétcsúszott arcot én még nem láttam, pedig már tapasztaltam ezt azt a barátokkal való iszogatás során, de ez valami csúcs. Ha vele találkoznék itt valamikor éjjel az utcán, tuti azt hinném valami élő-halott vietkong aki feltámadt a gödréből.
Ezzel csak azt akartam mondani, jobban kifejteni, hogy ha tivornyázni mennek a vietnámiak, akkor mindent bele adnak. Mondjuk elég sokat elárul már az is, amit Andrea mondott miután visszajött a mosdóból: A piszoár mellett van egy külön hányós csésze a mosdóban... :D Nincs mese, felkészülnek mindenre. :-)
Még utána maradtunk vagy 20-30 percet, aztán jöttünk is haza. Nekem le kellett feküdnöm, mert hajnalban buli volt. :-) Megbeszéltük, hogy ottani idő szerint majd valamikor 10-11-kor csörgetnek, ami itt aztán már hajnali 4 lett, de elég hamar magamhoz tértem. :-)
Ágnes barátom 30. szülinapja volt, amin személyesen sajnos nem tudtam részt venni, de skype-on be tudtam csatlakozni, így sikerült pár ezer kilóméteres távolságból is felköszönteni, meg csevegni egy kicsit a többiekkel.
Aztán utána alvás délelőttig.
Reggel felkeltem és elugrottam egy pékségbe, amit Andrea ajánlott. Szerencsémre csak 5 percre van tőlem és baromi jó cuccaik vannak. Mondjuk idáig csak bagett-et vettem, de az már teljesen európai, így legalább nem maradtam üres gyomorral. :-)
Az üzlet is nagyon szép és igényes:
Hazajöttem, ettem egy kis reggelit, aztán belevetettem magam a melóba, mert van még mit készülni a heti munkára.
Aztán délután gondoltam megnézem a vietnámi háborús múzeumot, de sajnos mire odaértem, 16:55-re már csak 5 perc maradt zárásig, így csak a kinti gépeket tudtam lefotózni, de már az is elég érdekes volt.
Este közben sikerült megint Skype-olni Vikivel, szülőkkel, meg folytattam a melót, így jól belecsúsztam az éjszakába.
Most viszont megyek, vadászok valamit ebből a Tou Le Jours-ból és megnézem végre a háborús múzeumot. Remélhetőleg most már belülről is. :-)
Szép napot mindenkinek!
Ismerek embert, aki ülve vasal. Elég furcsa elsőre, de lehet, kiprobalhatnad. :)
VálaszTörlésHát lehet, hogy legközelebb majd az lesz, mert amennyire le kellett hajolnom a deszkához. Otthon anyu vasaldeszkáján szoktam röhögni, hogy milyen alacsony. Nekem meggörbülne a hátam, de ehhez képest még az is óriásoknak való. :-)
VálaszTörlésNorbi, tessek vissza adni azt a Vasalodeszkat gyerekeknek :)
VálaszTörlésegyebkent tetszett a Blogg congrats...
VálaszTörlésSzeva Vilike!
VálaszTörlésRendben, akkor visszaadom Nekik... :D
Örülök, hogy tetszik a blog.
Nézd meg a legfrissebbet is, amit épp most raktam ki. ;-)
Jó legyél!