Itt már mondjuk szép estét, mert 18:23-at mutat az óra a gépemen és már kezd is sötétedni.
A nappalok itt mondhatni elég rövidek.
Sajnos ma reggel sikerült kicsit bealudnom, így a blog írással meg is csúsztam.
Tegnapelőtt este nyomtunk egy Skype-ot Vikivel valamikor itteni idő szerint éjjel 11kor. Annyira fáradt voltam, mint akit agyonvertek, de azért mindenképpen beszélni akartam vele, csak kb. úgy éreztem magam, mint a Tom és Jerry-be Tom, amikor a buli utáni nap egérre kell vadásznia és fogvájóval, sebtapasszal, meg minden marhasággal próbálja kitámasztani a szemét, csak hogy nyitva maradjon. Egy darabig végül sikerült is. :-)
Reggel felkeltem, és gondoltam, akkor annak rendje-módja szerint üdvözlöm is a kedves vietnámiakat:
Ezután gyorsan elszaladtam a reptérre, mert időközben felhívtam őket és mondták, hogy megérkezett a bőröndöm. Hihetetlen.
Gyors taxi elkapás, aztán irány a reptér. Mielőtt kiszálltam volna a taxiból, megint elkezdett valamit hablatyolni a taxis, amiből egy szót nem értettem, csak dugdosta az orrom alá a kis papírfecnijét valami 10,000 vietnámi dongról. Hát mondom, ecsém nekem gőzöm sincs miről karattyolsz, de akkor adok még. Utóbb tudtam meg, hogy a reptérre a taxisoknak fizetni kell 10,000 dongot a parkolásért és azt kérik el az utasoktól.
Odamegyek az elveszett poggyászos pulthoz, hogy ez meg az a bajom.
Keresnek, nézegetnek. Na mondom, ha most sem lesz itt, akkor visszahívjuk az amerikaiakat.
Megnézték a gépben és kiküldtek külső részre, merthogy ott a cuccom, ugyanis a vám utáni vizsgálat után leteszik mindet egy helyre.
Megyek ki, megkérdezem az információst, akinek az angol tudása vetekedett egy vietnami magyar tudásával, az meg folyamatosan küldött vissza, a végén pedig a szemközti taxis pulthoz. Okés, megyek a taxi pulthoz.
Ott mondom mi a helyzet, ide küldött az ott szemben, erre Ők meg magyarázzák, hogy "há' hülye, ez Taxi, ez Taxi, nem látod?!?! Taxi". Na bazz, nem mondod, de cseszed az a hülye szembe, Ő küldött ide. Erre küldtek a szomszéd pulthoz. Helló szia, ez meg ez kéne, tudsz segíteni? Persze itt ez az ajtó az, csak kopogj be. Nagy nehezen be is jutottam, bőrönd megvan, irány haza.
Taxi leint, apartmanba felhúztam a bőröndöt és végre lecserélhettem a ruháimat, megengedhettem magamnak egy tusolást a hosszú út után.
Utána taxival irány az iroda, azonban előtte még gondoltam csinálok egy kis videót, hogy jobban lehessen érzékelni az utcai életet.
Bár ami azért vicces az egészben, hogy egy kisebb méretű motorosfesztivál Magyarországon azért keményen kenterbe veri (lóerőszámot tekintve) egész Ho Chi Minh City-t. Itt a kis búgó-zógú Hondánál meg többi kistestűnél nagyobb motort elvétve, ha látni.
Egyébként még mindig nem érzem úgy, hogy teljesen átadná a feeling-et, úgyhogy valamikor még lövök pár másodpercet a helyi közlekedésről, mert ami itt van az egyszerűen hihetetlen.
Először is eszméletlen, hogy ezek a vietnámiak a kis szar robogójukon annyi mindent elvisznek, hogy ha ezt látná Wáberer György (Waberer's Optimum Solution tulajdonosa, vezetője, győr környéki, de országosan ismert óriási logisztikai cég fullon kamionokkal), akkor kábé az egész bagázst kirúgná és venne fel 10 vietnamit meg adnak nekik ilyen kis zümmögő szarokat.
Mint ezen a képen is: (mondjuk itt picit kitakarja a motoros, de azért lehet látni, hogy kicsit több mindent pakolnak fel a motorra vagy motor mögé mint Európában. :-) )
A másik, hogy hát itt nem igazán érvényesül a robogón csak egy ember utazhat szabály.
Kettesével utazás az már szinte unalmas, nem olyan izgalmas, mint például Magyarországon, hogy hátha meglát a rendőr. Nem igazán foglalkozik itt vele a kutya sem, hogy hányan ülnek a motoron, valószínűleg ezért is lehet, hogy nem egyszer látok egy komplett családot egy kis mocin utazni.
Itt pl. "csak" 3 ülnek, de nagyon gyakori a 4 fő is:
A kendő egyébként mint ma megtudtam egyrészt a tűző nap miatt van, ami perpill nem olyan durva, másrészről a városi szmog miatt, ha végigmotoroznak a városon, akkor ne szívják be az összes kipufogógázt, hanem hagyjanak valamit a fáknak is. Továbbá... megszokás. :-) Fura indok, de állítólag ez is van, hogy hozászoknak a napsütésesebb évszakok alatt és így nem veszik le nagyon máskor sem.
Szóval később elugrottam az irodába, megkezdődött Magnum Tamás első vietnámi munkanapja.
Nagy nehezen meg is találtam az épületünket, E Town 2 irodaházat, ami kívülről így néz ki:
Belülről pedig így:
Szóval elég szép kis irodaházba sikerült irodát szerezni, az egyszer biztos. Ráadásul a repülőtér szomszédságában, így nagyon messze sem kell jönni a repülőről, ha valaki csak egy villámlátogatásra érkezik.
Aztán felmentem, megkerestem az 5. emeletet. Az üveg ajtók mögött a következő fal látható, egy roppant tetszetős tetriszes fal AdNovum logóval.
Aztán mivel dél körülre értem be, mentünk is Andreaval és Sabinevel ebédelni.
(Többen kérdeztétek már, hogy ez az Andrea férfi-e vagy nő. Férfi csak olyan svájci kantonból származik, ahol az Andrea szintúgy férfi név csakúgy mint Ticino kantonban vagy Olaszországban. Sabine, aki pedig már svájcban született, azonban mindegyik szülője vietnami.
Beszélni csak társalgási szinten tud vietnámiul, de az itt már óriási segítség főleg úgy, hogy a legtöbb vietnaminak az angolja az egyenesen katasztrófa. Gyakran még a mérnököké is, erről személyes tapasztalat után kicsit bővebben nemsokára.)
A szomszédos épület, az E Town 1 mellett van egy ázsiai kajálda, oda mentünk be. Hát már belépéskor olyan szag csapott meg, hogy mondom ha itt enni fogok tudni, akkor le a kalappal. A kaják baromi olcsóak. Igen, a helyi kaják 33-35,000 vietnami dong, amit magyarra fordítva 350-380 Ft, de a kicsit európai gyomrúaknak való kajáért már 65,000-75,000 dongot kell fizetni, ami meg már 720-780 forint körül van. Ez sem tűnhet olyan soknak, azonban olyan adagot adnak, hogy ha én ennyit kaptam volna az oviban anno, akkor lefejeltem volna a konyhás nénit...
A kaja mellé pedig kapunk finom jeges teát, amiről mindent el lehet mondani, de hogy finom, azt nem. Van egy olyan érdekes mellékíze, hogy ha túl akarod vele élni a kaját, akkor lehetőleg vagy egyre, vagy kettőre idd meg, mert ha csak kortyolgatod, akkor minden egyes korty után jön az a szar mellékíz, egyébként pedig csak 1x-2x. :-)
Na sebaj, megvolt az ebéd, go vissza dolgozni. Közben gondoltam üdvözlöm az otthoniakat, dobok egy integetős mailt nekik, hogy szevasztok megjöttem.
Nyomtuk a melót kb. 17:30-ig, aztán Andreaval vissza az apartmanhoz egy taxival.
Ja, az apartman. Ha jól emlékszem kívülről már töltöttem fel képet, most íme belülről.
1., Bejárat, miután belépsz az ajtón:
3., A nappali a bejárat felől
4., A nappali az ablakok felől, a konyha felé nézve
5., A hálószoba
6., A hálószobából nyíló fürdőszoba
7., A zuhanyzó egy elég frankó kis kilátással a 17-ről.
Szóval miután megjöttünk melóból gondoltam veszek valami kaját, mert ez az ebéd sok mindenre jó volt, de nem ettől fogok itt elhízni, az biztos. Lementem a szembe lévő boltba. Egyszer komolyan valamelyik kövezkező bejegyzésbe berakok egy videót az úttesten való átkelésről, mert egyszerűen hihetetlen ahogy zajlik. Hiába van zebra, bármi. A lényeg: apró pici lépésekben haladj előre, HA nem jön autó. Ha jön, akkor le ne lépj, mert tutira nem fog megállni. Ha csak motorok jönnek, akkor szép lassan pipi lépésekben előre, és majd óvatosan közben kikerülgetnek, de meg Ők sem állnak.
Na vettem két kifli félét. Kb. olyan állagút, mint a mekis hamburgerek zsemléi. Vettem egyet, amire rá volt írva, hogy butter (vajas), a másikra meg maionnese. Viszem fel lelkesen, gondoltam rá tolom az én kis eredeti frissen importált májkrémemet... hát nem édesek ezek a rohadt zsemlék. Hogy a francba lehet egy sima vajas meg majonézes zsemle édes... nem hiszem el. 2-3 év alatt sikerült nagy nehezen felszedni azt a 20 kilót (köszönet érte a belga szerzeteseknek, akik olyan kitartóan főzik a sörüket), erre majd itt fogom ledobni.
Ráadásul az egyikben volt valami nagyon fura, ami úgy nézett ki, mint valami reszelt sajt, de annál viszont sokkal szőrösebb formája volt. Ma megtudtam miért nem ízlik... mert valami halkrém cucc volt.
Több se kellett ezek után. Irány a McDonald's. Nagy nehezen kikerestem, hogy hol van itt a Meki. Kb. 800Ft-omba fájt a taxi, de hát enni kell valamit. Odamegyek, nézem Big Mac. Nagyszerű. Kis majonéz, kis krumpli és máris szebb az élet. Ezeket nagyjából betoltam, már amennyire sikerült, hisz az ebéddel meg ezzel a zsemle cuccal azért csavartak vagy kettőt az étvágyamon lefelé, szóval a nagyja azért itt már lement.
Utána GO haza, de útközben azért sikerült egy nagyon komoly taxi sofőrt kifogni. Az alábbi örökzöld sláger szólt a rádióból. (A dudaszó nem külön hangszer, ez megint csak a robogósok figyelmeztetése miatt van.)
Aztán szokásos Skype-on való csevej Vikivel, és usgyi aludni. Sikerült is annyira, hogy reggel 7:10 helyett 10:00-kor keltem, így kicsit el is késtem a melóból, bár szerencsére a kutya sem törődik vele. :-)
Mára ennyit, csak hogy legyen mit írnom holnap is, ahol elmesélem, hogy milyen nagyszerű ebédem volt (megintcsak) és hogy milyen az, amikor egy vietnámi mérnök állítólag angolul beszél, de az kicsit sem hasonlít arra, amit az iskolában tanultál angol nyelv címszó alatt.
Továbbá töltök még pár érdekes képet és elmesélem milyen az, amikor mindenkinél 3 fejjel magasabb vagy a liftben. :-) Jó éjszakát, vagy ahogy itt mondják: Chúc ngủ ngon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése