Hát elnézéseteket kérem, de kimaradt jópár nap blogírás nélkül. Szó ami szó, elmaradtam, mint az a bizonyos borravaló. Dehát ez van, ha eszméletlen sok a meló és idő még arra sem nagyon van, hogy levegőt vegyél.
Azonban most itt meg is ragadom az alkalmat, hogy megköszönjem mindenkinek a sok pozitív visszajelzést a blogot illetően! Nagyon örülök, hogy ennyire tetszik és hogy ennyire várjátok is az újabb bejegyzéseket.
Lassan közkedveltebb leszek, mint Sanyika, a Baróti Star TV hőse. :-)
(Ha valaki nem tudná kiről is beszélek: https://www.youtube.com/watch?v=tw0lGjUXObc )
Szóval erről az egész késlekedésről egyébként nem mások tehetnek, mint az alábbi eszközök:
(pár hálózati eszköz, egy szerver és társai. A többi eszközre még mindig várunk, sajnos kicsit csúszásban vannak, így a tervezett 2-2.5 hetes vizit lehet felugrik 3-ra plussz még mennem kell a Szingapúrba is innen, hogy rendet rakjak... nem tudom mikor érek haza.)
Sajna nem egy este értem haza 10 óra után. Volt, hogy éjfélre, volt hogy 2:30-ra sikerült haza esni és természetesen mivel nem álltak túl jól a dolgok meló volt ma is, tegnap is. (szombat-vasárnap)
Na de nem nyavalygok, inkább mesélek az itteni életről, hisz szerencsére egy hét után még meló mellett is akad bőven mondanivalóm az itteni életről természetesen ismét fényképekkel, videóval, hát lássuk... :-)
Hol is hagytam abba... Ja, igen.
Múlt hét vasárnap indultam ismét a vietnámi háborús múzeumba, mivel szombaton, mint előző bejegyzésben említettem sajnos zárás előtt 5 perccel értem oda, így idő csak a katonai gépek szemlézésére maradt, amik kint állnak az udvaron.
Később is keltem, blogot is írtam, de végül 14:00 körül elindultam a Tous Les Jours-ba a szokásos reggelimért.
Hát ez a hely komolyan életmentő. Ilyen finomságokat lehet ott betölteni:
Egyedül kicsit a személyzet vicces.
Amikor belépsz az ajtón vagy távozol elkezdenek, mint az óvodások egyszerre köszönni, de komolyan, ilyen óvodás nyávogó stílusban.
Gondolom Jó Napot-ot akarnak köszönni vagy ilyesmi, de az a nyávogás, amit eleresztenek.... szenzációs. :D
Tuti egy alkalommal felveszem, ha bemegyek. :-)
Ahogy nyílik az üvegajtó és sípol a mozgásérzékelő, hogy bejött valaki, azzal vagy egy időben vagy 1-1másodperces csúszással. (csáóó bojszááááááááán)
Kifelé dettó. Egyszerűen hihetetlenek. :D
De a péksüteményeik azok tyűűű. Istenkirály.
Kár, hogy ez az üzlet csak az USA-ban meg Ázsiában van. Kicsit megszorongathatnák a piacon a lipótiakat. :-)
Na megettem a reggelit, fogtam egy taxit és go a múzeumba.
Belépéskor látom, hogy valami brutál jegyár van, hirtelen azon töprengtem hogy fizetem ki. 15000 vietnámi dong a belépő. (150 Ft :-) ) Szerintem ezért az árért még visszamegyek mégegyszer, csak hogy villantsak egyet. :D
Mindjárt a múzeum bejáratánál hallom megint megy egy Modern Talking szám. Gondoltam mi a franc itt Ho Chi Minhbe csak ezt az egy CD-t lehet megvenni, vagy mi.
Ekkor látom, hogy hát a zene az bizony élő. Közelebb menve vettem csak észre, hogy a srác, aki játszotta valszeg nem járt se szolfézsra se zongora órára, maximum hallás után tanulhatta meg a zenéket. Hogy miért is gondolom ezt? Íme:
Bizony, a srácnak nincsenek szemei. Később bent kiderült a múzeumban, hogy mi történt vele, ugyanis volt egy kép róla is meg egy rövid sztori róla és a többi hasonló betegről.
Anno a vietnámi háború során az amerikaiak használták az úgynevezett Agent Orange-t (azaz Narancs Ügynököt), egy mérgező vegyszert, ami brutális mennyiségű dioxint tartalmaz.
A háború alatt ezzel permetezték a vietnámi termőföldeket, erdőket.
Került dioxin a folyókba, élelmiszerekre, stb., így akik érintkeztek a mérgezett dolgokkal, ettek az élelmiszerekből vagy ittak a mérgezett vízből, azoknak sajnos nem született egészséges gyereke, már ha csak kis dózisban kapták meg és nem haltak bele egyből.
A múzeumba belépve aztán mentem az első emeletre, ahol volt mindenféle fegyver kiállítva, erről sokat nem is regélnék, hisz mindenki el tudja képzelni. Max 1-2 kép erejéig, csak hogy bebizonyítsam tényleg voltam bent. :-)
Ezután felmentem a második emeletre, ahol igazából fotókon kívül nem volt más, de azért az elég durva látvány volt. Őszintén mondom, nem szívesen lettem volna amerikai ebben a múzeumban. Akárhova néztem, képre vagy a kép melletti leírásra, mindenhonnan az jött át abszolút, hogy AZOK A MOCSKOS AMERIKAIAK EZT MEG EZT TETTÉK. (Nyilván azért van is benne valami.)
Szóval volt jópár sokkoló fotó, aki nem bírja gyomorral, az kicsit görgessen lejjebb, mert most ezekből is szemezgetek párat.
Ezen a képen egy amerikai katona emeli fel egy vietnámi katona holttestének egy darabját, miután egy gránát vető eltalálta. Hát nem sok minden maradt belőle.
A következő képen pedig az látható, amint amerikai katonák vizes kínzást csinálnak egy vietnámin. Egy rongydarabot raktak az arcára, arra pedig vizet locsoltak, ami aztán megakadályozta, hogy lélegezni tudjon.
Mint ezen a képen is, ahol az illető egy működő aknára lépett 2003-ban.
Na ennyit a horrorról, jöjjön most inkább egy kicsit lájtosabb téma.
Miután végigmentem az 1. és 2. emeleti kiállítótermeken, lementem alulra, a földszintre, ahol mindenféle együttérző levelek, Vietnám függetlensége mellett szimpatizáló különböző ország poszterei voltak, illetve a következő meglepő emlék plakett vagy mi:
Miazhogy kicsi a világ. :-)
Még az igaz szocialista magyarok is elküldték üdvözletüket a vietnámi testvéreknek! :D
Mondjuk a testvérről jut eszembe sok közös rokoni vonást még nem találtam magamon és a vietnámiakon, de ami késik nem múlik. :D
Aztán maradt még két látványosabb dolog a múzeumból. Az egyik egy kicsit olyasmi stílus, mint a Feszty-körkép. Oké, nem olyan kidolgozott, nem olyan részletes, elismerem, de maga a stílus gyökereiben azért szerintem eléggé hasonló.
Börtöncellák. Az első képen a korlát és a folyosó eleje, és a két oldalon mellete lévő vasrács az igazi, a többi pedig már csak festett.
Ezen a képen pedig ugyanaz látható, csak szemből, a cellák bejárati ajtajai és a folyosó. Szintén, első ajtó igazi, a többi festett.
Na hát ennyit a múzeumról.
Kifelé menet integet egy 60 év körüli fószer (gondolom én, hogy annyi, bár a kutya meg nem mondja, hogy melyik vietnámi hány éves pontosan :D ), mint aki rángatja a motoron a gázt. Na jó, persze én már tudtam, hogy nem a görcs rángatja, hanem így próbálják a helyiek rávenni a turistákat Vietnámban, hogy taxi helyett menjenek velük olcsópénzért.
Kérdezi, hogy sétálva megyek? Mondom jaja. Erre mosolyog.
Mindenképpen gyalog akartam menni, hisz út közben amúgy is be akartam ugrani kajálni egyet a KFC-be, meg hát mégiscsak úgy látni valamit Ho Chi Minhből, ha néha sétál is az ember és nem csak taxiba ül.
Utána kérdezi, hogy honnan jöttem. Na ecsém... Hát mondom ezt kapd ki Chong Lee bátyám (gondoltam úgy se tudod eszik-e vagy isszák): hángöri.
Erre mondja: áhhhhhhh, hungari. Mondom, az. Utána olyat kérdez, majd leesett az állam.
Azt mondja: Mi van mostanában a magyar focival, mert nem igazán szerepelünk a VB-n, régen meg olyan király csapatunk volt.
Hát mondom öregem a magyar foci az már valóban nem létező dolog, de ívelünk felfelé. Próbáljuk nyomatni kőkeményen az utánpótlást. Ezidáig igazából még nagyon nem mentünk sikerre, de a stadionokat illetően már k*rv@ jók vagyunk! :D
Még pár szót váltottunk, aztán elköszöntünk. Mondtam neki, ha gondolja, valamikor Budapesten jár, ugorjon be egy spár büdzsés fröccsre.
Útközben sikerült is elkapni megint egy utcaképet a motorosokról, ahogy megindulnak a lámpánál. (Ja mert azért hébe-hóba olyan is van Ho Chi Minhben, hogy közlekedési lámpa. Nem sok, lehet egy kezemen megszámolom mindet, de azért akad. :-) ) Egyszerűen nem tudok betelni velük. :D
Amit egyébként tudni érdemes: Vietnámban a robogónak többfunkciója van kérem.
- Ezen motoroznak. (mifene, ki gondolta volna.)
- Ezen ülnek. (nem csak miközben motoroznak, hanem napközben is. DE KOMOLYAN!) Tudom én, embereknek bizonyíték kell, nem ígéret, hát íme:
Nagy a hajtás a városban, ez lejön az öreg arcáról is. :-) Tiszta gondterhelt. :-)
Van, hogy ezen lazulnak, vagy próbálnak elaludni, nem is tudom...
Vagy van ennek egy második lépcsőfoka, amikor már éppen alszanak. :-)
Rengeteg embert láttam már aludni úgy a motorján itt a városban, hogy lábak lógnak le előre a kormányon át, a nyergen meg van a testük és hanyatt fekve várják, hogy történjen valami. Álmukban. :D
Ezen a képen már egy haladó motorost láthatunk, aki könnyű helyzetben van, mert még oldalra is tud fordulni a kis platós motorján. :D
Hát van akinek bejött az élet, szó mi szó. :D
Utoljára ekkora hajtást az intenzíven láttam a betegektől, mint amit egy-két utcai fazon itt leművel.
És hát végül, de nem utolsó sorban utazik a motorral a család. Hol "csak" hárman:
Hol kicsit többen. Legyen szó nappal:
Vagy éjjel:
Persze van, aki már nem bírja úgy a strapát és hát nincs mese. Amíg Európában a gyerek az autó hátsó ülésen a gyerekülésben próbál meg elaludni, addig motoron, Ázsiában ezt máshogy kell megoldani:
Igen, jól látjátok. Ezen a képen, bár nehezen kivehető, de a kiscsaj egy ilyen etetőszék féle magasított széken ülve, a párnájára hajtva próbál meg pihenni. :-)
De van, aki azért ennél is jobban bírja, és végig állja az utat:
Ennél keményebb már csak azok a jelenetek voltak, amiket sajnos nem tudtam lefotózni, de a retinámba keményen beleégett. Apuka elöl, anyuka mögötte, a gyerek pedig ebben a kenguru babahordóban közöttük.
És éppen ma láttam meg azt, amikor apa vezet, anya hátul fogja a gyerekét keresztben. Ergo semmi kapaszkodás, hisz minek az. :D
Na de a legdurvább az volt, amikor az apa vezetett, anya hátul és fogta a kislányukat, aki kettejük között !!!ÁLLT!!! a motor nyergén. :D
Hát ezek mellett azért használják még a motorjukat munkaeszközként is.
Ki újságot hord:
Valaki cipeli az ásványvizes ballonokat:
Azért megjegyzem nem lennék a helyébe, ha véletlenül ne adj' Isten frontból neki menne valaminek. :D Asszem keresztet vethetne a golyóira. :-)
Illetve valakik elmennek a motorjukkal egy komplett bevásárlásra:
Vagy csak elugranak borért:
Akinek meg nincs motorja, az meg hát, ez van, szívás. Válasszon valami könnyű munkát és maradjon a bringánál, mint a következő fazon:
Nem értem, hogy ha egyszer elindul valahova, akkor miért nem pakolja fel magát teljesen, és miért vesz magához csak pár zacskónyi kutyakaját vagy mit... :-) Igazán fért volna még arra a bringára szerintem. :-)
Itt az emberek jelszava a nálunk a munka a becsület és dicsőség dolga mellett: "Mit nekünk kamion." :-)
A múzeum után szóval betértem a KFC-be. Gondoltam végre ideje lenne enni valamit.
Nézem is a menüt. Hűűű csirkecombok. Na végre valami európai, valami nekem való. Ránézek a középső poszterre. Hű hát ez baromi jól néz ki, ez egyszerűen szuper lesz. VÉGRE.
Igazából már alapjaiban bukó ez egész, merthogy ezek nem csirkecombok voltak, az tuti.
Mindegy, megettük.
Egyébként ez a kamu meg hamisítvány dolog nem csak a KFC-ben van jelen.
Van egy Lotteria nevű kajálda, ami kb. a McDonald's koppintása. Télleg már csak az kellett volna, hogy elnevezzék McDowell's-nek, mint az Amerikába jöttem című filmben. :-)
Csináltam is egy fotót a pénztárról meg a felette lévő kínálatról. Egy kicsit szarabb látással rendelkező egyén azt hiheti, hogy a mekiben van. :-)
Jó, persze a színkavalkád az tök véletlen lehet, lehetséges, hogy amúgy véletlenül sem akarnak hasonlítani a mekire és ez a piros-sárga csak a tök véletlen egybeesések műve.
Meg hát a hamburgerük is lehet csak véletlenül Big Star. Mondjuk annyira talán nem is hasonlít a Big Mac-re. :D
Sőőt... abszolút semmi hasonlóság. :D
Ez a Happy menü elnevezés is... :D Egy abszolúte kitalált dolog és esetleges egyezése a valósággal (Happy Meal menüvel) csupán a véletlen műve:
Hát mára sajnos csak ennyire futotta, mert itt az indokínai időszámításban már 01:50-et ver az óra nekem meg 7:15 körül kelnem kellene, úgyhogy ideje bőrt húzni a szememre.
Azonban megígérem, hogy most már rövidebb időn belül jelentkezni fogok, hisz még legalább annyit tudnék írni, mint amennyit idáig összekapartam, úgy hogy van mit mesélni...
Hamarosan újra jövök, addig is legyetek rosszak! ;-)
Azért az szomorú, hogy mi emberek mit tudunk tenni egymással, gondolok itt a háborús képekre.
VálaszTörlésSzeretem olvasni a blogot, keep going.
Vigyázz magadra.
Örülök, hogy tetszik a blog. :-)
TörlésÉppen most kezdem az újabb epizódot, úgyhogy Te meg olvasásban keep going! ;-)